♦26.rész-Együtt vagy külön ♦

Legjobb barátságból szerelem!Nem gondoltam volna soha,hogy össze jövünk de megtörtént és én ennek nagyon örülök.Újra szárnyalhatok,de most nem egyedül hanem egy társsal aki velem van és mindenben támogat.Végre ölülők annak,hogy találtam egy embert aki tiszta szívből szeret és én is nagyon szeretem.Néha csak kifekszünk a főbe és a felhőket nézve beszélgetünk,nevetgélünk vagyis ő megnevettet én meg nevetek.De nem hálálom meg neki,mert sokszor kikészítem a baromságaimmal és már nem bírja, de van egy módszere,hogy elhallgattasson de ehhez nem csinál semmit nem veszekszik csak felémhajol és megcsókol.♥A legjobb mód,hogy ne beszéljek.A fellegekbe járok,míg valaki el nem rontja a kedvemet de 2 perc alatt felvidít csak átölel és a fülembe súgja hogy "nincs baj","ne hallgasss rájuk".

És elhittem hogy működhet köztünk a kapcsolat de megint tévedtem.Mert az egy hónapos fordulón szakított facebookon.Nem elèg,hogy kimondta,hogy vége nem még annyit sem kaptam,hogy elémálljon és a szemembe mondja.Igazándiból megértem,de tényleg én nem őt hibáztatom hanem magamat,mert féltékeny voltam aminek semmi értelme nem volt.Csak elszúrtam a kapcsolatomat és sokat sírtam,de ezt senki nem tudta ezidáig.Azóta le vagyok törve,nagyon nincs kedvem sok dologhoz de egy dologban szerencsés vagyok,hogy itt van nekem a családom és a barátaim.Le vagyok törve és ezt ő is látja rajtam ezért össze szeretne hozni egy fiúval.Aranyos,csak szegény nem gondol arra,hogy én mit szeretnék,mert én egyáltalán nem szeretnèk kapcsolatot.

Sajnos a szakítás óta nem beszélünk.Elveszítettem egy barátot aki minden titkommal képbe van és akit 12 éve ismerek.Fáj hogy elveszítettem de talán igaz amivel mindenki biztat:Jobb lesz így mindkettőnknek.Most még lehet,hogy fáj de tudom hogy el kel engednem,mert ő már megtette és én nem várhatok rá.
Még néha visszagondolok a szép napokra de fájnak a gyönyörű emlékek,mikor megcsókolt,megfogta a kezemet,azt súgta a fülembe,hogy:"szeretlek".Ezt már senki nem teszi,de ha rajtam múlik senki nem fogja egy darabig egyrészt,mert most már lassan ott tartok,hogy mindenki utál a családomon és a barátaimon kívül,másrészt meg kerülni fogom a szerelmet.Boldog leszek amit nem tud elrontani néhány köcsög gyerek,néhány bunkó osztálytárs néhány fájó emlék.Igenis megtalálom a boldogságot minden apró dologban,mert van miért élnem.Boldog leszek,ha nem tetszik ott az ajtó el lehet menni.
Élek a mának.
Élek mintha nem lenne holnap.
Élek mintha nem lett volna tegnap.

♦25.rész-Csak álom♦

Csak álom,hogy ne utáljanak minden ok nélkül.
Csak álom,hogy ne sírjak minden nap.
Csak álom,hogy ne legyek szomorú bárhol vagyok.
Csak álom,hogy ne csak álom legyen hanem cél.
Azt szeretném,hogy azok az emberek akik utálnak eltűnjenek végre az életemből és ne keserítsék meg a napjaimat.Lassan talán elérem azt amit elterveztem.

Sokat sírok,de ezt kevesen tudják,látják de ez nem is baj addig is nem kérdezgetnek,hogy minek?Ezt a kérdést én is sokszor felteszem magamnak.Olyankor csak bezárkózom a szobámba és nem engedek be senkit.Zenét hallgatok vagy olvasok.Néha mikor megyek haza a suliból érzem,hogy már nincs energiám másnap bemenni...de 2 dolog ami azért küzd,hogy igen is végigcsinálom és ez pedig a család és a barátok.♥A családdal lehet,hogy szoktunk veszekedni de feltétel nélkül szeretnek.Jól esett hogy ott voltak a fellépésemen és végignéztek és a legtöbben megvárták míg átöltözöm rendbe szedem magam és kimegyek és megdicsérnek vagy valami.Ezt a 3 éves unokatesóim is megtették de a keresztapám nem.Még egy üzenetet sem küldött,fel sem hívott.Vártam,hogy este hívjon vagy,hogy másnap feljöjjön hozzánk és személyesen dicsérjen meg....de azt sem tette meg.
Barátok...örülök,hogy ők vannak nekem lehet,hogy nem sok van de bennük legalább megbízom.A legjobb barátommal(fiú)lassan már minden nap együtt megyünk.Tegnap reggel beszóltak neki,hogy ő "csajozik".De mondta hogy csak szomszédok vagyunk,de nem mertem neki mondani,hogy nekem ez több,én mint barát úgy nézek rá.
A szerelem kapcsán már nem vagyok ilyen szerencsés két hét után először megláttam majdnem elbőgtem magam nem tudtam a szemébe nézni azok után amit tette.De ő írt rám az elmúlt 4 napban kétszer is....úgyhogy már komolyan nem értem a fiú logikát.
Álmaimban is csak ő jár a fejemben,így elég nehéz elfelejteni.De próbálkozom hacsak nem összejövünk,de ez az álom már egy ideje kihalt.De a szívem azt súgja,hogy ne adjam fel lehet hogy azért is álmodtam ezt amit álmodtam!!
Csütörtöki nap volt és vége voltak az óráimnak.A barátnőmmel jövünk ki a suliból erre kinn áll a szerelmem rózsával a kezében.Barátnőm hallom hogy elkezd kuncogni a hátam mögött hátranézek és mosolyog.Előre kapom a fejem mind a ketten mosolyognak.Gondolom magamban ezek összebeszéltek és végre megszólal és átadja a rózsát bocsánatot kért,megfogja a kezem közelebb lép hozzám és.....megszólal az ébresztő.
Csak álom...pedig élethűnek tűnt...és pont akkor nem kívántam a Children of Distance zenéjét ami már nálam beteges!Próbáltam vissza aludni de nem jött vissza az álom.Egész nap gondolkodtam,hogy ez jelenteni akar valamit vagy csak én voltam olyan hülye és pont ezen a napon időbe felkeltem a hülye ébresztőre.Pedig biztos vagyok benne,hogy megcsókolt volna.Talán egyszer majd megcsókol valóságban de addig is csak álom marad nem úgy,mint annak a csajnak aki az ország másik felébe lakik és nem is járnak csak ráhajtott a pasimra aki még nem is tudja hogy a pasim...csak az én képzeleteimben.

♦24.rész-Szép kis szombat♦

Esik az eső...én meg kinn ülök az ablakban és az esővel együtt sírok.Sírok,mert rossz napom volt,sírok mert rossz hétvégém volt.
Amit érzek azt felvállalom.A fiú akit szeretek/szerettem,még nem tudom eldönteni,más lánnyal jött össze az nap mikor megismerkedtek.Értem én,lehet,hogy az a lány szebb,okosabb,jobb nálam de akkor ne játsszon az érzéseimmel.
Mikor megtudtam,hogy összejött vele nem akartam sírni,mert egyrészt túl drága a smink másrészt pedig mert nem szerettem volna a kicsik előtt és nem szerettem volna,hogy ők vigasztaljanak.De aztán mindent elmondtam nekik és utána már megértették,hogy mért is szomorodtam el mikor megtudtam a hírt.
Mivel ez az egész szombaton volt,ezért az egész hétvégém rossz volt.Na jó annyira nem is.Ez volt a szomorú része!
Újra Budapesten voltam Táncháztalálkozón.Jó nap volt!
Korán indultunk...de mikor Pest fele vettük az irányt akkor mindenki feléledt néhány felestől (persze csak a felnőttek)és elkezdtünk a buszon táncolni,bár a fordulásnál bajban voltunk mert nem volt elég hely és amikor kanyarodott a busz akkor dőltünk mind a négyen.
Mikor megérkeztünk és helyet kerestünk magunknak akkor egy csaj megdicsérte a nyakláncomat...bár lehet,hogy csak a pattogatott kukoricából akart.Mikor este már a folyosón csöveltünk énekeltünk a kicsi pasim mellett ülve és nevettünk.Egy bácsi odajött hozzánk megdicséri,hogy milyen szépen énekelünk,jön a biztonsági bácsi is és ő meg elkezdett táncolni.Nagyon jól szórakoztunk már kezdtem elfeledni a szerelmi csalódást erre jön a fiú aki tetszik az új barátnőjével.Mi meg a lányokkal elkezdtünk köszöngetni a fiúknak,hogy elfelejtsem a bánatot!Vicces volt,fenn a nagy teremben ment a gála telt nézőtérrel mi meg lent eszünk és táncolunk ahol megy az élet.
Hazafele mellettem ült az új pasim(nem baj hogy két évvel fiatalabb,de amúgy nem járunk csak aranyos volt)a lányok nem hagyták békén,mert felelsz vagy merszeztünk és meg kellet puszilnia,és ölelnie.Majdnem elaludtam ezért a fele utat végigálltam (nem mintha egész nap álltam volna de nem baj).Aztán egy régi barátom az ölembe ült és beszélgettünk.Aztán lassacskán hazaértünk,mikor beléptem az ajtón öcsém a nyakamban...könnyek a szememben.
A buszon mindenki aludt...még a fiú is akit szeretek vagy szerettem (még nem tudom)a picik letámadták és az ölébe aludtak...Ágika és a Dani a fiún,fiú az Ágikán,Panna a Danin aludt.Aranyosak voltak.Én meg a pici pasimon és a barátomon is aludtam,vagyis csak próbáltam,sikertelenül.
Én is ott akartam aludni ahol az Ágika vagy a Dani de rájöttem,hogy barátnője van így kihagytam!
De elég rövid volt a szoknyája a csajnak.Barátnőmmel kibeszéltük és ugye ott volt az egyik táncos tárunk is és egyszer csak megszólal:"Jó a lába!!"
De amúgy nem sértegetni szeretném a lányt de,vagy direkt csinálta vagy tényleg ilyen de ugye van a belső lábas és a külső lába tánc és ugye ez belső volt de ő az ellenkezőjével lépett.Ott mondta neki a barátnőm hogy:belső Belső,BElső,BELső,BELSő,BELSŐ de nem értette meg.Jaj és olyan gyengéden bánt vele,mint valami porcelán babával.
Még délben,asszem bélben állok a büfénél,hogy veszek egy ásványvizet,várom hogy kiszolgáljanak és mellőlem jön egy férfi hang.25 éves lehetett a srác 2 méter magas és megszólal:
-Hello girl(mert ugye bár angol volt)-nem válaszolok
-Hello girl What's your name,baby?
Nem válaszoltam neki...de már ott tartottam,hogy lepofozom,csak remegett a lábam a kezem és mindenem.Utána még kétszer láttam.Egyszer jött mögöttem és egyszer mikor mentünk sétálni pont szembe jött velünk és hát elkezdtem ott takarni az arcomat,mert ahányszor megláttam remegett mindenem.

♦23.rész-Fiú-lány barátság♦

Ki mondja,hogy fiú és lány között nem lehet barátság??
Nincs megszabva,hogy a fiúk csak a fiúkkal a lányok meg csak a lányokkal barátkozhatnak és ha már összekeveredik a kettő és fiú-lány barátság keletkezik akkor már jönnek az oltogató beszólások,hogy fiú és lány között az egyik fél mindig többet szeretne mint barátság.De engem ez nem érdekel!Igen is mi barátok vagyunk és ezt senki nem ronthatja el,mert nekem nagyon is fontos ez a barátság és ha tönkre menne én szerintem többet egy fiúban sem bíznék meg.
Gondolom nincs sok olyan barátság ami életre szóló de talán a mién az az.Kicsi korunk óta ismerjük egymást és eddig csak egyszer vesztünk össze.A szüleink is jóba vannak és ezért megbíznak bennünk,így elengednek vele sétálni mert tudják,hogy vigyáz rám ami nagyon nagyon nagyon jól esik tőle.Vele mindenről tudok beszélgetni és megért bármi történik és ez fordítva is így van.
Mivel elég régóta "együtt éljük az életünket"ezért sokat vagyunk együtt.Régen sem volt másként.Nyáron majdnem minden délután vele lógtam:fociztunk,bringáztunk.
Focizás...istenem mennyire jó volt.Megtanított mindenre és mikor jött át kihívni és hozta a focilabdáját akkor már tudtam előre,hogy olyan ruhát kell felvennem ami koszos lehet,kilyukadhat,mert esni-kelni fogunk.De ezt akkor még megtehettük,mert akkor senki nem súgott össze a hátunk mögött,hogy:"Ezek a gyerekek milyen mocskosak!!"De most,mostanra már ez megszűnt.Persze most is focizunk de nem úgy hogy mocskosak legyünk és tiszta seb legyen a lábunk.
Az a baj,hogy annyira sürgettük a gyerekkort,és fel akartunk nőni,de most már inkább visszasírjuk ezeket az időket.A délutáni alvást,hintázást minden délután hazafele az oviból vagy suliból,és ami talán a legjobban hiányzik az az,hogy mikor apa vagy anya kijön elém a sulihoz vagy az ovihoz és mindent elmesélek nekik ami történt velem.
Na igen...egy kicsit eltértem a témától!!
Szóval szerintem igen is létezik fiúk és lányok közti barátság és talán még az is lehet,hogy jobb is mint egy lány barátsága.Nekem mind a kettő barátság tetszik és mind a két barátságot ugyan úgy szeretem...és vele együtt ezt a két embert is akik segítenek átvészelni azt az időszakot mikor mindenki utál és ők ki állnak mellettem!Köszönöm ♥♥♥

♦22.rész-Hello Budapest♦

Na igen...a cím már pár embernek árulkodhat,hogy Budapesten kirándultunk.Az osztályunk fele és ugye még az évfolyamtársaink is.Összesen 32 "falusi"gyerek (kettő kísérő tanárral) beszabadul Pestre és csak kikerekedett szemekkel nézik azt,hogy az ő "falujuk"ehhez képest semmi.Ilyenek lehettünk kívülről azoknak a helyieknek akik ha piros a lámpa de nem jön semmi átmennek,lökdösik egymást a metrón,buszon,plázában sőt még az utcán is.Nekem nincs bajom a Pestiekkel csak én kisvárosi lányként egy óriási modern városba azért fura volt.
5.29-kor indult a vonatunk.Vittem maggammal a kis párnámat és a barátom(nem úgy barátom mint pasim)ölébe vállán pihentem.Egy picit sem érdekelt minket az,hogy mindenki azt mondja,hogy mi járunk.
Mire kényelmesen elhelyezkedtem jön a néni és átszállásra kényszerít minket.Busszal utaztunk egy jó fél órát aztán megint vonattal.Ott már a barátom pulcsiába mászkáltam (bár igaz,hogy reggeltől estig abba voltam).Lécső...ami mozok...wow *-*.Nem ám már voltam mozgó lépcsőn.De azon,azon csak 2x mentünk végig.Majd megint buszozás...majd lépcső...sok,sok lépcső.És az uticél:Magyar Nemzeti Galéria.Még van mit tanulnom a festézhez.Átmentünk a Lánchídon majd végre metróztunk.Na igen nem úgy sült el mint terveztem...egy csaj ott elkezdett morogni nekünk a "pasimmal"hogy,mért nem tudjuk megvárni míg leszállnak.Hát...felrugtam volna.De nem tettem.Volt egy átszállás de végül megérkeztünk a Láthatatlan kiálításra.Nekem nagyon tetszett és mikor megláttam a vak embereket,hogy nekik nem omlott össze a világ,mert elveszítették a látásukat vagy épp úgy születtek.El sem tudom képzelni melyik lenne a rosszabb nem látni,hallani,beszélni...mindegyik szörnyű lenne de talán a vakság lenne a leges-legszörnyűbb.

A kiálítás nagyon tetszett.Különféle szobák,helyek voltak berendezve:előtér,konyha,fürdő,nappali,egy utca,faház,erdő,és egy kaszinó is.Minig a barátnőm és a barátom vállát fogtam és hát engem is keresett sok ember,mert mikor kiértünk mindenki nevetett hogy milyen a hajam.Mindenki a fejemet találta meg előszőr.Egy beszóláson szakadtam:

Én kérdezem:Ki vagy?-és megfogtam a vállát.

Jön a válasz:Anyád-és mindenki nevetett.

Valahogy mindig fiúk mellé kerültem de nem értem hogy mért.

Mikor mentünk a plázába láttuk "Szalai Ricsit"aki igazándiból nem is ő volt csak egy hasommás.Sajnos.

Irány a pláza.Sok minden vettem:vettem Tattoo cookert,aztán elmentünk enni.De sajnos közben elhagytuk a "bátyámat"de asztám az anyukájával volt és míg mi ebédeltünk addig ők beszélgettek és visszatértek.És aztán és a bátyámmal mentem vásárolni.Tudjátok,egy fiúval sokkal jobb a vásárlás mint lányokkal.Vele elmentünk hajpántot venni a Dm-be,Rossmanba,H&M-be.Nagyából mindenen feleztünk.De egy dolgot nem sikerült neki venni egy kislabdát.De én vettem napszemcsit,pénztárcát.Mint valami idióták úgy mászkáltunk a boltokba.Bár ezt már megszoktuk egymástól.Hamar elment az idő,de sokat hülyültünk.Aztán utaztunk vissza a vonatállomáshoz.Mellette ültem a vonaton.Hazafele a lábam az ölébe volt és úgy utaztunk míg a hülye osztálytársunk meg nem lökte miközbe ivott és félrement az innivaló és a pulcsijára a lábára és az én lábamra burult.Jó kis út volt...kivééve az,hogy nagyon fáradtak voltunk és a vonaton mikor utaztunk haza akkor esett az eső és sötét volt.Csak bámultam ki az ablakon és csak arra gondoltam hogy mért ilyen nehéz a szerelem.Tetszem neki de közbe egy lányt nem tud elfelejteni...ez most hogy van?Ezen az egy kérdésen gondolkoztam.Már majdnem elaludtam mikor a barátnőm elővett egy áletmentő "Tuc"-ot és onnan az utolsó 30 percben felpörögtünk és csak röhögtünk!!

♦21.rész-Tavasz♦

Miközben ott kinn süt a nap és az osztálytársaim,barátaim bandáznak,szórakoznak én addig itthon ülök zenéket hallgatok,é rajzolok de ami a legszánalmasabb,hogy telefonon beszélgetek a barátnőmmel.A legjobb esetben nyitott ablaknál ülök és szellőztetem a fejemet.Nézem ahogy mások

boldogan élnek és örülnek a tavasznak.Én is örülök neki csak én nem mutatom ki,mert mikor reggel boldogan kelek azt elrontja az,hogy bemegyek az iskolába és jönnek a sértő szavak.Ma például ez volt a első amit a fejemhez vágtak:"Rohadjon ki a lelki világod!"

Aztán jött a következő.Kihívott a tanár mikor megnézte a dolgozatomat és mikor megyek ki akkor ott ordibálnak,hogy:"Puskázott","Remélem írtál bele megint egy jó hülyeséget amin megint nevethetünk"És ezen is nevettek,nevettek és nevettek.Nagyon rossz érzés volt,de már megszokott.Én legalább nem hordom a hét minden napján ugyanazt a pulcsit heteken át,nem húzom le combig a nadrágomat,nem ölelgetek minden fiút akivel összefutok a folyosón.Fogjuk rá én normális életet élek,nem vagyunk hű de gazdagok,sem nagyon szegények.Én nem bántottam őket ők meg minden áldó nap szekálnak,beszólnak.De innentől aki beszól...visszaszólok.Így legfeljebb csak azt kell hallanom hogy a "haveroknak"kibeszélnek hogy én hogy merek beszólni egy "menő gyereknek.Eddig én voltam "apuci pici rózsaszín felhő hercegnő"-je,de most fordult a kocka és nem fog érdekelni ha beszólnak,mert úgy vagyok vele ha beszólnak:Beszóltál?Oké akkor látom a te életed csupa unalom ezért foglalkozol az enyémmel és ez neked örömet okoz! :) 

Ja igen és a legfőbb különbséget kihagytam köztem és köztük:én legalább nem cigizek és nem ölöm meg magam azért hogy menő legyek.Na ennyi!! :*

                                                                                                     

♪20.rész-Gyere vissza♪

“Boldogság gyere haza,már nagyon hiányzol„
Csak ennyit kérek,mert visszatértek a szomorú napjaim.Kezdem a legelején.
Mikor jön egy új barát,akkor egy régi elmegy.Így van ez,így is marad.És te vagy az aki órákat sírsz és azon gondolkozol mit kellett volna másképp csinálni,hogy hozhatnád helyre...hiába nem jut semmi az eszedbe.És egy nap mikor csak ketten vagytok és csak egymásra számíthattok végre kibékültöl és együtt nevettek.De innentől mégjobban oda kell figyelni,hogy amit teszel az neki rossz vagy jó.
Szerelemről álmodoztam,de most...most csak boldoságról.Ki szeretnék szeretni belőle de nem megy.Sokan mondták,hogy “Sok sikert,de nem fog sikerülni,hacsak nem beleszeretsz másba!„De nem szeretnék mást...vagy őt vagy senkit.Segíts most abba,hogy elfeledelek.Ezt kérem...de ezt te magadtól megteszed.Ám most érzem hogy mennyire fontos nekem,mert el szeretném feledni de nem megy,mert a szerelmi kapocs erősebb,mint a baráti.És az a baj,hogy én nála állok sorba mikor sok embernél várakozás nélkül első lennék.Sokszor kapok üzeneteket a tipikus “Szia.Tetszel.Járunk?„ módon.Mi olyanok vagyunk,mint a dominó van aki belém esett,én beléd,te lehet hogy másba.Ezt kell szeretnem.Én szerettem bele,egy szerv átültetés kéne a te szíved az enyémbe,hogy tudd,hogy mennyire is szeretlek.
Osztályom,vannak barátaim akik mindent elmondanak nekem.Csak annyit, hogy ne a hátamnak hanem a barna színű szememnek.Tudjátok ők is kíváncsiak lenének arra,hogy mit gondoltok rólam mert a hátam már únja...
És nem csak ő hanem én,a barátaim,a családon és mindenki más mert szenvedni látnak.Mikor titeket bàntanak, szekálnak nem szólok semmit csak mélyen a szemetekbe nézek és látom benne,hogy mennyire rossz nektek is.És ilyenkor csak egy kérdésem lenne hozzátok:Ha neked ilyen rosszul esik,akkor te,mért csinálod másokkal.

♦19.rész-Boldogság vs. Szomorúság♦

Szia Boldogság!Örülök hogy benéztél már régen láttalak!Mi lenne,ha meginnánk egy teát,többször összejönnénk beszélgetni,vagy esetleg ha ideköltöznél?Most úgy is van egy helyem mivel a Szomorúság elköltözik és te be tudsz költözködni a helyére,Nem jó ötlet?Örülnék ha most itt maradnál velem,szükségem van rád.Most erősnek kell lennem és ezt csak veled tudom,hogy sikerülhet!Hogy mért maradj itt és,mért örülök hogy itt vagy?A válasz egyszerű SZERELEM!*-*Ezt bővebben is kifejtem.
Na már említettem,hogy van egy fiú akit megismertem már egy hónapja.Idő közbe beleszerettem és már komolyabb érzést érzek iránta mikor meglátom,mint az első alkalommal.Persze,megismertem egy másik fiút is.Nagyon jó fej és minden nap beszélgetünk.Elég fura,mert senki még a legjobb barátnőm sem tudott arra rávenni,hogy mondjam el a fiúnak akit szeretek hogy mit érzek.Nem mondanám hogy rosszul sült el,inkább pont hogy jól.És érzem hogy egyre közelebb kerülök hozzá.Lehet hogy ő is érez irántam valamit?Erre a kérdésre a választ hamarabb megkaptam a közös ismerősünktől mint vártam.Jó fejnek és jó csajnak tart.Azóta mosolygok mióta ezt tudom,már sírtam örömömbe.Ám ez nem tartott sokáig mert féltem,hogy ezzel mindent elrontottam és máshogy fog rám nézni és kerülni fog,de meggyőztek arról,hogy ő nem ilyen és különben is ne aggódjak mert tetszem neki.Igen,itt felcsillant a szemem egy picit.És a jó hírek egymás után jöttek és egyre boldogabb voltam és az is vagyok.De egy dolog bánt engem,ha tényleg érez valamit akkor,mért nem kezdeményezi a beszélgetéseket,mért nem keres?Arra gondolok ilyenkor hogy ugyan úgy fél mint én szoktam.Lehet,hogy ő is azt várja,hogy én írjak??Ez jó kérdés,de nem merem megkérdezni!Nem tudom mért de egyszerűen nem megy.Majd változik és alakul.
Mért van az,ha valakinek szüksége van valakire itt vagyok,de ha nekem van szükségem egy kis segítségre akkor nem sok ember jelentkezik.Tegyük fel valakivel nem beszélgettem napok óta és ő rám ír.Nem,nem azért,hogy minden rendben van e.Nem azért,hogy kérjen egy szívességet és ha azt mondom,hogy nem hoppá megint te magyarázkodj,hogy mért nem és ha nem hiszi el heteken,hónapokon át tartó duzzogás megy.De már megszoktam,lehet ha most megváltoznának,lehet hogy utálnám magam amiért miattam változtak meg és nehéz lenne megszokni.
Kedves Szomorúság örülök,hogy barátok voltunk és itt laktál nálam és jókat sírtunk együtt,de találtam egy nálad ezerszer jobb barátot.Azt kérded mi a neve?Boldogság.Vele sokkal jobbakat fogok sírni de a nevetéstől,sokkal jobbakat fogok vele bulizni és még sok emberrel.Köszönöm,hogy itt voltál de most el kell hogy váljanak útjaink.Nem mondom,hogy örökre,mert lesz nap amikor meg kell,hogy látogass de én most sokkal több időt szeretnék tölteni az új barátommal,Boldogsággal.♥

♪18.rész-Őrültek a tanóràn♪

Tesi.Első óra.Nem volt tanár ezért bejött helyettesíteni az egyik történelem tanárnő.Míg a fiúk fociztak,addig én és az osztálytársam,Sarah,a kicsiknél tesiztünk a többi lány...meg...ült és nézett.Igen második osztályosok közt sportoltunk.Egy picit sem vagyunk őrültek.Szegénykék,ha eddig szerettek és okosnak tartottak,most szeretnek és hülyének tartanak.
Sorverseny,azon belül is fóka hát...nem igazán megy a talajon.A többi más igen, de ez az egy kifogott rajtam.Röhögőgörcsöt kaptam....vagy 10 percen át nevettem saját magamon.Amiatt a hülyeségem miatt lettünk 2.-ak,de büszke vagyok a csapatra mert két ponttal maradtunk le.Nem baj,majd máskor.De nagyon élveztem és remélem a csoport is.De aztán a végére beállt a többi lány is:Lili,Laura,Jade,Reni és Zoe.
Algebra?Nyitott mondatok?Erre mi szükségünk lesz az életbe?Bemegyek a boltba és elkezdem,hogy:Kérek szépen 3(x-y+1)liter ásványvizet!És akkor az eladó értetlenül néz rám és mosolyogva,udvariasan megkérdezi,hogy elnézést kér de nem értette.Egyáltalán ez mire jo?Soha nem fogom használni és most azért szenvedek,tépem a hajam,mert majd csütörtökön vagy pénteken megírom a dogát négyesre.Oké,és utána?Elfelejtem és csak talán akkor kell előhoznom mikor a nagynéném 10 és múlva megkér,hogy segítsek az unokahugomnak megcsinálbi a lecót.Ezért szívesen megtanulom,de másért minek?
Nyitott mondatok...még jobb.Akkor inkább az Algebra azt még jobban szeretem...na jó ezt még én sem gondoltam komolyan.I'm not ♥ Matek.
Nem is értem,hogy néhány tantárgyat mért bonyolítanak túl.Vegyük a földrajzot,föcit,kinek melyik szimpi.Tudom,hogy hol lakom.Az oké,hogy Magyarországról mindent megtanulunk.Annak az esélye,hogy körbeutazom a világot,surolja a 0%-ot.Meg a magyar,nem az,én szeretem a magyart csak túl van bonyolítva.Tudok magyarul írni,olvasni és ebből kifolyólag beszélni is,de akkor mire jó a mondat elemzés?Ugyan at mint a mateknál csak akkor fogom elővenni ha az öcsémnek kell segítenem.Ezt minden tanár minden évbe elmondja,ezért már ti is így tudhatjátok mint én,de mért?Ez titok marad! 

♥17.rész-Köszönöm❤

Vannak akik videóznak,és vannak akik blogolnak,mint én.Nézitek,olvassátok a blogomat és ezt köszönöm nektek❤.Köszönöm,a 29 feliratkozót,és a sok +1-et.Higgyétek el borzasztóan jól esik.Mikor elkeztem ezt a blogot írni,akkor csak azért kezdtem,egyrészt mert tanácsokat szerettem volna adni az olyan embereknek mint én.Másrészt,mert ebbe zárkóztam el.Amikor ezt írom az megnyugtat.Nem hittem volna,hogy ez a blogom lessz a nyerő és ennek lesz már lassan 20 része.Én erre nem számítottam,és most,most mennyien olvassátok,követitek a blogomat,amiért nem tudom elégszer elmondani azt,hogy...KÖSZÖNÖM ♥
Ám,van aki még bele sem olvasott a blogomba(feltételetem,mert szerintem nem)neki nem tetszik ahogy csinálom.Ki hogy gondolja rátok bízom,ilyen a blogom így kell elfogadni.
Írom a szünetbe a 16.részt és odajön az egyik ismerősöm és elkezd nekem magyarázni,hogy nem így kell blogolni,mert hogy A/4-es lapra KELL írni és úgy KELL begépelni és közzétenni.Meg,hogy ő már az 54.rész írja.Oké feltételezzük ő jobban tudja,hogy hogyan is kell.Az oké,hogy odajön egy PROFI és tanácsokat ad,hogy jó lenne ha,esetleg ezt és ezt kéne változtatni megfogadom,megfogado nem,nem.Nem haragszik meg.De az,hogy ő odajön hozzám és elkezd ott parancsolgatni meg flegmázni hogy ezt nem így kell.Most neki nem mindegy,hogy én,hogy csinálom?Az én blogom az én stílusom szerint megy.Oké,én sem vagyok egy profi,talán 3 hónapja írom a blogomat,és beismerem,hogy igen is van még mit javítanom ,mert nem tökéletes de nem is lesz.Soha nem lesz tökéletes a blogom.De ő,ő már híreszteli,hogy az ő blogja a legjobb és akkor kiosztott,hogy mi a baja vele.Legszívesebben én is megmondtam volna a magamét,hogy nem kéne annyira nagyra lenni azzal,hogy neki(szerinte)tökéletes blogja van,mert lehet,hogy másnak nem tetszik és ezt körök nélkül kimondja és az illető nagyot fog koppani.
Szóval ezzel nem picit megbántott.Sajnálom ha ezt valakit rosszul érintette,nem akartam csak egyszerűen ezt éreztem.
De remélem továbbra is örömmel fogjátok olvasni a blogomat és még egyszer:
    
                 KÖSZÖNÖM  NEKTEK ♥

                        SZERETLEK TITEKET ♥

♦16.rész-Titkok♦

Mindenki olyan fura!Mintha valamit titkolnának.Nincs kivétel,kezdek félni.Aki eddig utált most bír,de akik szerettek ők most titokzatosaj.Mintha tudnának valanit csak épp nem mondják.Most bioszon ülök(amikor írtam akkor ott ültem).Mindenki nevet,de min?Jó lenne tudni.Lemaradtam,nem értem!Egyedül a padtársam aki nem titokzatoskodik,de még is.Nem tudom eldönteni de nem is akarom.Lehet,hogy csak én változtam vagy ez valami tini korral járó "mellékhatás„.Lehet,hogy mindenki ezt érzi csak mondja?Vagy csak azért furcsa,mert eddig szekált mindenkit és hirtelen kitört a kedvességi roham?Bárcsak valaki tudna nekem a kérdéseimre válaszolni!
Amúgy tudtátok,hogy a halak ívóhelye a hínár között van?:" D Igen,okos ember vagyok.
A tanárnő csak beszél,csak beszél de én ezeket a dolgokat már tudom.Horgász lányaként nöttem fel,úgyhogy a legtöbb dologgal képbe vagyok a halak kapcsán.De őt ez nem igazán érdekli.Csak beszél.Én közbe nézem az osztályt és gondolkodom.Gondolkodom azon,hogy,mért változtunk meg?A többi osztály összetartó a miénk csak egy közösség ami együtt ül az orákon és vihog.Régen más volt a helyzet.Régen még tudtunk nevetni egymás viccein,segítettünk egymásnak,összetartottunk.Sajnos ez mára már mind múlt idő.Olyan jól elvoltam a fiukkal,most csak elöttük ülök ha kérdeznek hátra nézek és válaszolok,visszafordulokés hallgatom a tanárt és vele párhuzamosan hátulról azt ahogy ők viccelődnek,röhögnek.Komolyan,mennyi mindent tud a tanár a cápákról,előző életében bíztos hal volt. :D Ezt nem lehetett kihagyni!Szegény,annyira sajnálom ő csak beszél,mondja a magáét de közbe mindenki mást csinál.Én blogolok,a padtársam olvas,a fiúk hátul röhögnek.Jó hallgatni és,tudjátok mit?Ezt már régen mondtam de jó velük nevetni.Akármennyit is bántottak jó velük lenni.Bár,lehet hogy ők ezt nem így gondolják,de akkor elküldenek egy hidegebb éghajlatra,ha van ennél hidegebb per pillanat.
Közben a szerelni életem is zajlik.Már nagyon várom,hogy láthassam persze élőbe.Pénteken,úgy volt,hogy talizunk de aztán közbe jött valami fontos dolog.Már gondolkodtam rajta,hogy hogyan közlöm vele ám még a félelmem uralkodik rajtam.
Azt tervezem,hogy Valentin-nap mondom el neki ELVILEG!De gyakorlatilag nem fog megtörténni,érzem.Muszáj hogy titokba maradjon....Pedig úgy utálon...de ez van,ezzel kell élni.Majd egyszer talán,esetleg elmerem neki mondani és ha szerencsém van ő is azt érzi amit én,de ha viszint nem akkor sok minden oda veszik a mélybe egy vallomással.Minden nap ezen gondolkodonm,ezt tervezgetem és közbe csak róla álmodok.Ezer és ezer kérdésem lenne hozzá,de ezeket sem tehetem fel neki.Sajnos az a baj,ha én nem írnék rá,nem is beszélgetnénk messengeren.Talán igaza volt keresztapukámnak,tényleg nem tetszem neki,de akkor mért mosolyog rám?Mért örül ha ráírok?Mért velem táncolt a kör közepén?Mért néz rám olyan aranyosan egész végig?És még 996 kérdésem lenne hozzá.Bárcsak válaszolna rá!De nem zehetdm fel ezeket neki mert akkor rájön mindenre és vége.Akkor már a barátságunk sem létezne többé.
Nagy döntés elött állok,amit senki más nem dönthet el helyettem.Az a baj ha bárkitől segítséget kérnék a válasza az lenne:amit a szíved akar.Ezzel meg nem segít.Senki nem tud dönteni helyettem,senki nem mondhatja el neki helyettem.Pedig ezt a döntés átadnám másnak...

~15.rész-Nevessünk egy jót~

Hát a cím már árulkodik,hogy nem a szomorú dolgokról lesz szó.Lehet,hogy szégyen de mikor a tanár feleltet akkor mi mint a jó kislányok kik megcsinálták a dolgukat,leveleznek.
Íme néhány:
Rajz óra
Cs:és ez kolesz?
Én:ahha.
Cs:de engem nem vesznek fel :(
Én:de :D levisszük a füzetet a 2.o.és megmutatjuk nekik?

Ének óra:

Cs:Tia :D

Én:Jónapot kisasszony :D

Cs:Kisasszony? :DD

Én:Ahha :DD

      Mizujs??

Cs:órák után eljössz velem Aldi?:/

Én:Nem tudom :/// Lehet,csak félek hogy lebukok :C

Cs:???

Én:csak mert ott lakik kereszt apu és éjjszakás :ccc

Cs:majd más úton megyünk :D

Én:Okké de sietnünk kell!!! c:

Cs:Sijetünk :D

      Csak újság kell D:

Én:megfordulunk 10 perc alatt???

Cs:meg,csak 6 órám van O:

Én:ja hát az ugy nem jó :C

Cs:Vivi van rúzsod?

Én:Csak szájfényem és labellom 

Cs:te teszel fel sminket?

Én:ahha :)) te?

Cs:hát,de miet? :D

Én:szempillaspirál,szájfény meg ugye körömlakk C:

Cs:ja jo 

Én:mibe jössz???

Cs:Jó kérdés :D

♦ 14.rész-Vissza a szerelembe,együtt az osztály,fogjuk rá ♦

Igen,igen azt mondtam hogy többet a szerelemből nem kérek.Ám az ember változik és új dolgokat próbál ki és új emberekkel ismerkedik meg.Igen én új dolgot próbáltam ki.Mert elkezdtem táncolni és nagyon tetszik és hát megismertem egy fiút.Elsőre mikor megláttam már a szívem azt súgta,hogy"O-o itt valmi nincs rendben.Azok a gyönyörű kék szemek azonnal az uralmába kerített és nyomban beleszerettem és úgy érzem nem bántam meg.Mikor rámmosolyog úgy érzem elolvadok ott ahol vagyok.Ha rágondolok 15 percig azt sem tudom hogy hol vagyok akkor csak ö van és én és a külvilág ki van zárva.Ám félek hogy köztünk semmi nem jöhet össze!Két évvel idősebb nálam ám ez még nem olyan óriási nagy gond,de ami ennél is nagyobb az az,hogy az érzéseim azt súgják,hogy nem én vagyok az akit kiszemelt magának,persze ez érthető mer még csak 1 hónapja ismerjük egymást de maj alakul és meglátjuk mi lesz!Ám van még egy óriási problémám,ami szerintem a "titkos szerelemben" mindenkinél szenvedést és félelemt tud kelteni az emberben.
Kezdjük ott,hogy megismerkedtek,bejelöl a közösségi portálokon és elkezdtek chatalni,találkozgatni és így a kapcsolatotok átmegy Legjobb barátságba.Ám ezt mindenki tudja hogy fiú lány barátság,mert az egyik felet sokkal erősebb érzelmek kötik a másikhoz és itt kezdődnek a gondok.Hogyan mondjam el a legjobb barátomnak,hogy beleszerettem?Mit fog rá reagálni?Valyon azt mondja,hogy ő is így érez vagy a barátságunknak vége?
Erre senki nem tud felkészíteni.Ezt az érzelmet egyszer mindenki átéli és ezt magának kell megoldania,mint például nekem.Képzeletben,az álmaimban már ezerszer elmondtam neki mindent de ott azt mondta amit hallani szerettem volna ám a valóságban 2 dologgal kell számolni,sajnos.
Ám a "titkos szerelem" egyik legrosszab érzése ha más lányt szeret téged meg hát,észre sem vesz.Más lányokat ölelget,téged nem veled kivételezik ez valamilyen szinten egy jel lehet ha úgy fogod fel.Egy jó tanács:Soha ne te írj rá,kezdeményezze ő a mosolyt,a köszönést mert akkor lassacskán rájön hogy mit érzel iránta.
Legszívesebben kimennék a harasztra és ordibálnám,amit érzek, jaj de hát ezt már megtettem.Soha nem volt olyan jó ordibálni mint most.Végre mindenki MEGHALLHATTA de mégsem halloták.
Eközben a suliba nagyából helyreállt a béke.Ezt olyan értelembe értem hogy leállt a szekálás,na jó nem teljesen hetente egy-két beszólás de az elfér.Akikkel összevesztem,velük kibékültem.Most per pillanat a Tavas-barlangi kirándulás hozta össze a bangát,mert ott is röhögcséltünk,viccelődtünk és szórakoztunk.Azt mondhatom hogy ez az egy hét elviselhető volt.
Ám a jövőhét még jobb lesz,mert..dobpergés..sulibulival egybekötött farsang.Hogy mik leszünk?Az biz titok,de úgy érzem jó lesz,mert szakadni fogunk a röhögéstől mindannyian,egytől,egyig.Meg a buli,na igen a buli,úgy gondolom hogy ez összehozza az osztályt és mindenki táncra fog perdülni.Ám ameddig ez meg nem történik ez addig a jövő titka,amit senkivel nem oszt meg nehogy valaki változtasson rajta.

♦13.rész-Változás♦

Vannak emberek akik jó irányba változnak,és ennek örülök,mert az én ellenségeim közül változik.Ám de vannak akik a rossz irányba haladnak,a barátaim közül.
Jó változás mit is értünk ez alatt?Hogy egy ember aki régebben "rossz"ember volt rájött,hogy nem ér el a gonoszsággal semmit és nem lesz se menőbb,se népszerűbb,se több mint a többi ember sőt inkább kevesebb mint más ember.Ám úgy dönt hogy nem akarja hogy mindenki utálja és egy nap,mindenkire mosolyogva köszön,segít nekik és így barátokat szerez,hogy a sok rossz után hogyan?Nagyon könnyen.Bocsánat kérés,ami sok emberbe nincs meg,ami szégyen.Aki viszont egy veszekedés után be tudja ismerni,hogy ő hibázott és bocsánatot kér az nem lehet egy rossz ember.De sajnos akiről most én írok nem ilyen könnyű az élete,szörnyű családi állapotban él,szekálják az osztálytársai csak,mert még pár éve verekedett,veszekedett.De be kell ismernem én sem voltam jobb,nekem is voltak ilyen kitöréseim.Ám nem gondolná az ember hogy azért volt olyan mert otthon úgy bántak vele.És ezt ő máshol nem tudta kifejezni csak az iskolába.De ezt senki sem tudta csak a szüleink.Mióta én ezt tudom azóta elgondolkozom hogy így hogy lehet élni és mikor hallom hogy a szüleim valamin összevesznek mindig elszomorodok mert félek hogy nekem is olyan életem lesz mint annak a szerencsétlen lánynak aki semmiről nem tehet .Nem tehet arról hogy ilyen családba született,nem tehet róla hogy,ilyen a természete.Egyszerűen senki nem tehet róla.Így kell elfogadni az embereket.Ha egy családban egy-egy veszekedés becsúszik hetente nem kell elkeseredni mert ez normális dolog.Ám az hogy az anya és a lánya veszekszik minden hét minden napján az már beteges.Nagyon sajnálom azt a leányt.De sajnos nem tud rajta segíteni.Látszik rajta hogy fáj neki amit az anyja tesz,látszik rajta hogy nincs édesanyja aki rendesen nevelné.A fele életét a mamájánál tölti.Ez a jegyein is meglátszik nem mondom hogy mindenből bukásra áll nem,nem tökéletes a bizonyítványa de nem a legrosszabb.És igen ő nem kap normális nevelést,nem fogják a kezét,nincsen sok barátja de ő a jó fele változik.Ám nem ez a szégyen hanem az ellentét,hogy vannak szüleik nem váltak el,ha meg igen akkor a mostoha nem valami igazságtalan mesebeli boszorka.Rendes család,szép ház,szerető szülők és mégis a rossz irányba fejlődik hogy "menőbb"legyen.Ám lehet hogy van egy közösség ahol az is de a háta mögött mindenki utálja,szidja.Nekem nem az a bajom hogy ő ilyen hanem az,hogy a barátomat is magával húzza és én sírok emiatt.Mert mikor mi ideköltöztünk ahol lakunk,akkor megismerkedtem egy fiúval 3 éves voltam és megtanultam hogy milyen egy igaz barát szeretete.Egy ovis csoportba jártunk,majd pedig egy osztályba.És vele bármit megoszthattam,mindig segített bármi történt,mellettem állt mikor a barátnőmmel összevesztem.Lehet,hogy néhányan azt gondoljátok,hogy én egy lányról beszélek pedig nem akit megismertem 3 évesen ő egy fiú volt.Azért is voltam boldog hogy van egy fiú barátom aki több mint egy barát de kevesebb mint egy szerelem,bár nem is akartam hogy szerelem legyen belőle.Már több mint 10 éve barátok voltunk mikor bevallotta hogy szerelmes belém,de van egy másik lány is aki tetszik neki rajtam kívül és én mondtam neki,hogy akárkit választ mindig mellette leszek és a másik lányt választotta.És elkezdtem félni hogy elveszítem,mert mikor szakítottak megváltozott,de a rossz irányba.Azóta nem beszéltem vele normálisan.Oké ez még így érthető,égő ha egy lánnyal kedvesen beszélget.De az,kibeszél és egy csettintéssel széttöri a barátságunkat.Azóta nem bízom meg a fiúkba,mint barátba.Félek,hogy csak kiszedi a titkaimat és szét szórja a tömegbe.Visszatérve,nem az fáj,hogy már nem vagyunk barátok hanem az,hogy így dobott el magától.Ez fáj a legjobban.Na meg persze a barátnőim is rossz irányba fejlődnek persze nem mindegyik most épp csak 2-re gondoltam de az egyik nagyon pedig vele olyan sok szép emlékünk volt.És egy lány elrontja csak a puszta jelenlétével.Ha elhelyeznénk az osztályba egy kamerát a szüleik meglepődnének nem kicsit.Én meg szenvedek,egy picit bár most boldog vagyok.Mert megismertem egy fiút és nem mondom hogy beleszerettem de nagyon kedves és nagyon jó fej.És most boldog lennék ha nem lennék beteg.

~12.rész-Szerelem,mint átok~

Ezt a mondatot napok óta mondogatom minden egyes embernek.Már 10 embernek bíztos,hogy mondtam,hogy ha szerelmes leszek pofozzanak fel.Hát mit ne mondjak,jó sok pofont kapok,de jobb is lesz így.Nem kell nekem szerelem,hogy legyen valakim,mert itt vannak a barátnők,barátok,haverok akik megértenek és szeretnek.Hogy,mért döntöttem így az szerintem mindenki ért csalódás,sírás meg a szakítás utáni napok.Mindent elmondtam ezzel a 3 szóval annak aki már volt szerelmes.
Boldogan,együtt mászkáltok mindenhova és már nem tudod elengedni,csak vele azarsz lenni és mikor előszőr kimondja hogy szeret akkor csak hazamész lefekszel az ágyadra,és arra az egy gyönyörű szóra gondolsz.Majd ugyan ez lejátszódik az első csokkal is,csak akkor mégjobban mosolyogsz és csak mosolyogsz,mosolyogsz és ez van addig míg téged csókol és nem mást.Ezzel a szakításra céloztam.Ilyenkor minden elsötétül,nem akarsz de sírnod kell,legszívesebben lepofoznád és többet nem látnád csak sírnál,majd lassacskán rájössz,hogy a mondat amit anyukád mondott:"A szerelem áldás de egyben átok",hogy ami jobban passzol a szerelemhez az az átok szó.És megint csak sírsz,sírsz és sírsz.Ilyenkor senki még anyud sem tud megvígasztalni.
Egy emberre vágysz,de neki vagy a leg láthatatlanabb.Így van ez,kellesz neki csak az övé vagy,nem enged más fiukat a közeledbe csak magát,és amikor már nem az övé vagy,BUM már semmire nem vagy jó.

~11.rész-Szekálás,szekálásra halmozva~

Mit is mondjak.Bemegyek első nap első òra szekálás.2.ora szekálás,röhögés szokásos.Elmegyek elöttük hogy vissza sem nézek,de még jobban csinálják ha sírok ha nevetek.Ezem teljesrn idioták?Ja azok.Mindenkit rámuszítanak!Ez olyan gyerekes.Nem hiszem el,mért kell még 10 embernek beleavatkozni a szakításba?Basszus,a szerelem a szakítás 2 ember kapcsolata nem 12!!Ez olyan mintha abba szolnának bele,hogy mikor kérik meg a kezemet,vagy hogy kibe szeretek bele vagy épp az ellentétje.Nem kell beleszólni a MAGÁN ÈLETEMBE?Ha kell elmagyarázom mi az a magán élet,csak nekik.De míg ők szekálnak nekem itt vannak a barátaim,a családom akik szeretnetnek és felejthetetlen emlékeket szereznek nekem.Nélkülük összeomlottam volna,már rég.De valamire rájöttem!Megutáltam a szerelmet,a szivecskéket,a romantikus filmek elmennek de a csók az már un-do-rí-tó nem bírom,nem egyszerűen nem.Vagyis jo ha valaki megcsokókolna,tegyük fel,nem tudom mi lenne szerintem nem utasítanám el de,nem tudom ez egy titok marad.Nem szeretem a meglepetéseket,ha valaki titkolozik,ha tudom az igazat de az illető nem mondja meg!UTÁLOM.Na jo ezt a témát hanyagoljuk!Tiszta boldog voltam mikor hazaértem,mert végre nem kellett látnom az idióta fiuk,örömteli pofáját.

~10.rész-jól vagyok?~

A válaszomra a kérdés mindenképpen,nem.Nem vagyok jól,inkább roszabbul.Igen rosszabbul.Hogy mért?Mert mindenki kezd megutálni,na jo nem mindenki csak a "menci swag yolo"emberek,mert én vevesebb vagyok.Mert nem vagyok szép,nem vagyok,hibátlan.Ja és mert nem vagyok " menci swag yolo".Bocsánat hogy az emberek nem egyformák.Àm van egy másik ág,ami csupa vidámság,béke szeretet.Senki sem tudja azt a felemet elrontani amilyen a barátaimmal vagyok.SENKI!SENKI!Érzem,hogy az a részem újra önnmagam,aki szárnyak nélkül száll de mégis a földön van,megbántják de mosolyog érzem hogy visszatérek.Néha jutnak eszem e hülye kérdések Pl.:Ez a kapcsolat rossz volt nekem?És valamiért mindig oda jutok,hogy igen.Ez nem is olyan hülye kérdés.Az lehetséges,hogy ennyi idős koromba már megvolt(sajnos múltidő)az életem szerelme?Ne értsetem félre.Persze,persze lesz majd még pár szerelmem amíg megtalálom az igazit,de mégis,lehet hogy még a végén ő lesz az akivel tényleg "forevör" lesz.Ebbe belegondolni is nehéz,de most itt szenvedek egy fiu miatt,aki mellesleg bunkozik,és még egy jó 10-20 év és már boldogan,sikeresen élem az életemet.De jo is lenne!!Szoval lehetséges nem?Vele olyan kevés időt voltam együtt,pedig vele volt az egyik legszebb kapcsolatom.Szép kis 18 honap volt vele.Imádtam!De sajna elváltak utjaink.De nem szomorkodom a multamon.Viszlát múlt,szia jelen,várlak jövő.Szerintem ha megkapnám a könyvet amibe le van írva az életem én megnézném és végigolvasnám.Igen egyre jobban érzem magam,van ömbizalmam hála a barátaimnak!

♦9.rész-Egy új fény,az elsötétült világban♦

Nem csak a barátaimnak köszönhetem hogy nem roppantam össze,hanem azoknak az embereknek akik többet éreznek nálam mint barátok.Igen van aki szerelmes belém.Ez nagyon megnyugtat.Valakinek tényleg számítok valamit.Jó barátok vagyunk,és nem akarom elveszíteni egy szerelem miatt amit nem szeretnék.Egy hete szakitottam a pasimmal és nem akarok most kapcsolatot most az első a továbbtanulásom és a jegyeim sztán a szerelem és barátok,haverok és nem utolsó sorban a barátnőim.Egyet kérek hogy ne keljen még több embert elveszítenem szerelem miatt.Kérlek,nem akarok szenvedni boldog szeretnék lenni újra,had felejtsem el ami történt velem.Nem mondom hogy nem hiányzik ahogy megcsokol ahogy hozzám ér,persze hogy hiányzik és nem akarom elfelejteni de ha ennyire fáj akkor valaki vegye el tőlem nem kérek belőle.Na jo hülye lennék!Tudom hogy el fog jönni a szőke/barna/fekete/vörős herceg fehér lovon na jó nem az ó korban vagyunk jó lesz nekem a fehér moci is.És tudom hogy ő is ugyan úgy fog szeretni mint ahogy ő szeretett. 

♦8.rész-Barátok,bosszú,és sírás♦

Mire is mennék a barátaim nélkül??Tegnap sírtam,ma sírok,holnap sírok és ez nem változik.Mért kell egy beszélgetést megmutatni a fél iskolának?Még jobban szekálni fognak.Nincs rá megoldás hogy elkerüljem,ja de,átmegyek egy másik suliba!Mindenkinek jobb lesz úgy érzem.Senkinek sem hiányoznék.Na jó biztos,hogy a Lili belehalna ha most elmennék 7 és fél év után.Pedig az lenne a legjobb.És akkor hétfőn nem kéne bemennem és azt hallgatnom hogy én már a 3.ember szívét töröm össze,még a végén én leszek a szívkirálynő az "Egyszer volt,hol nem volt"-ból.Milyen világban élünk?Azt élvezik ha mások érzéseivel játszanak.De ha ő szakitott volna velem (amit ő nem tett volna meg,inkább szenvedünk mindketten)akkor is én lettem volna a hibás mindenért.Hogy mért?Mert mért ne!Mint ahogy említettem ezt élvezik akár hobbinak is nevezhetném ennyi erőből.Csak azt nem tudom hogy nekik mért jó ha mindig sírok,nem eszek rossz a kedvem?Mért?Erre még nem tudtam rájönni.Barátok nélkül már összeomlottam volna lelkileg.Nincs sok ember akiben tényleg bízhatok,de akikben mégis,őket igazán megbecsülöm és nem engedem el könnyen őket.Köszönöm nektek!Szeretnek benneteket! ♥♥♥