.jpg)
Gondolom nincs sok olyan barátság ami életre szóló de talán a mién az az.Kicsi korunk óta ismerjük egymást és eddig csak egyszer vesztünk össze.A szüleink is jóba vannak és ezért megbíznak bennünk,így elengednek vele sétálni mert tudják,hogy vigyáz rám ami nagyon nagyon nagyon jól esik tőle.Vele mindenről tudok beszélgetni és megért bármi történik és ez fordítva is így van.

Focizás...istenem mennyire jó volt.Megtanított mindenre és mikor jött át kihívni és hozta a focilabdáját akkor már tudtam előre,hogy olyan ruhát kell felvennem ami koszos lehet,kilyukadhat,mert esni-kelni fogunk.De ezt akkor még megtehettük,mert akkor senki nem súgott össze a hátunk mögött,hogy:"Ezek a gyerekek milyen mocskosak!!"De most,mostanra már ez megszűnt.Persze most is focizunk de nem úgy hogy mocskosak legyünk és tiszta seb legyen a lábunk.
Az a baj,hogy annyira sürgettük a gyerekkort,és fel akartunk nőni,de most már inkább visszasírjuk ezeket az időket.A délutáni alvást,hintázást minden délután hazafele az oviból vagy suliból,és ami talán a legjobban hiányzik az az,hogy mikor apa vagy anya kijön elém a sulihoz vagy az ovihoz és mindent elmesélek nekik ami történt velem.
Na igen...egy kicsit eltértem a témától!!
Szóval szerintem igen is létezik fiúk és lányok közti barátság és talán még az is lehet,hogy jobb is mint egy lány barátsága.Nekem mind a kettő barátság tetszik és mind a két barátságot ugyan úgy szeretem...és vele együtt ezt a két embert is akik segítenek átvészelni azt az időszakot mikor mindenki utál és ők ki állnak mellettem!Köszönöm ♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése