♦16.rész-Titkok♦

Mindenki olyan fura!Mintha valamit titkolnának.Nincs kivétel,kezdek félni.Aki eddig utált most bír,de akik szerettek ők most titokzatosaj.Mintha tudnának valanit csak épp nem mondják.Most bioszon ülök(amikor írtam akkor ott ültem).Mindenki nevet,de min?Jó lenne tudni.Lemaradtam,nem értem!Egyedül a padtársam aki nem titokzatoskodik,de még is.Nem tudom eldönteni de nem is akarom.Lehet,hogy csak én változtam vagy ez valami tini korral járó "mellékhatás„.Lehet,hogy mindenki ezt érzi csak mondja?Vagy csak azért furcsa,mert eddig szekált mindenkit és hirtelen kitört a kedvességi roham?Bárcsak valaki tudna nekem a kérdéseimre válaszolni!
Amúgy tudtátok,hogy a halak ívóhelye a hínár között van?:" D Igen,okos ember vagyok.
A tanárnő csak beszél,csak beszél de én ezeket a dolgokat már tudom.Horgász lányaként nöttem fel,úgyhogy a legtöbb dologgal képbe vagyok a halak kapcsán.De őt ez nem igazán érdekli.Csak beszél.Én közbe nézem az osztályt és gondolkodom.Gondolkodom azon,hogy,mért változtunk meg?A többi osztály összetartó a miénk csak egy közösség ami együtt ül az orákon és vihog.Régen más volt a helyzet.Régen még tudtunk nevetni egymás viccein,segítettünk egymásnak,összetartottunk.Sajnos ez mára már mind múlt idő.Olyan jól elvoltam a fiukkal,most csak elöttük ülök ha kérdeznek hátra nézek és válaszolok,visszafordulokés hallgatom a tanárt és vele párhuzamosan hátulról azt ahogy ők viccelődnek,röhögnek.Komolyan,mennyi mindent tud a tanár a cápákról,előző életében bíztos hal volt. :D Ezt nem lehetett kihagyni!Szegény,annyira sajnálom ő csak beszél,mondja a magáét de közbe mindenki mást csinál.Én blogolok,a padtársam olvas,a fiúk hátul röhögnek.Jó hallgatni és,tudjátok mit?Ezt már régen mondtam de jó velük nevetni.Akármennyit is bántottak jó velük lenni.Bár,lehet hogy ők ezt nem így gondolják,de akkor elküldenek egy hidegebb éghajlatra,ha van ennél hidegebb per pillanat.
Közben a szerelni életem is zajlik.Már nagyon várom,hogy láthassam persze élőbe.Pénteken,úgy volt,hogy talizunk de aztán közbe jött valami fontos dolog.Már gondolkodtam rajta,hogy hogyan közlöm vele ám még a félelmem uralkodik rajtam.
Azt tervezem,hogy Valentin-nap mondom el neki ELVILEG!De gyakorlatilag nem fog megtörténni,érzem.Muszáj hogy titokba maradjon....Pedig úgy utálon...de ez van,ezzel kell élni.Majd egyszer talán,esetleg elmerem neki mondani és ha szerencsém van ő is azt érzi amit én,de ha viszint nem akkor sok minden oda veszik a mélybe egy vallomással.Minden nap ezen gondolkodonm,ezt tervezgetem és közbe csak róla álmodok.Ezer és ezer kérdésem lenne hozzá,de ezeket sem tehetem fel neki.Sajnos az a baj,ha én nem írnék rá,nem is beszélgetnénk messengeren.Talán igaza volt keresztapukámnak,tényleg nem tetszem neki,de akkor mért mosolyog rám?Mért örül ha ráírok?Mért velem táncolt a kör közepén?Mért néz rám olyan aranyosan egész végig?És még 996 kérdésem lenne hozzá.Bárcsak válaszolna rá!De nem zehetdm fel ezeket neki mert akkor rájön mindenre és vége.Akkor már a barátságunk sem létezne többé.
Nagy döntés elött állok,amit senki más nem dönthet el helyettem.Az a baj ha bárkitől segítséget kérnék a válasza az lenne:amit a szíved akar.Ezzel meg nem segít.Senki nem tud dönteni helyettem,senki nem mondhatja el neki helyettem.Pedig ezt a döntés átadnám másnak...