♦13.rész-Változás♦

Vannak emberek akik jó irányba változnak,és ennek örülök,mert az én ellenségeim közül változik.Ám de vannak akik a rossz irányba haladnak,a barátaim közül.
Jó változás mit is értünk ez alatt?Hogy egy ember aki régebben "rossz"ember volt rájött,hogy nem ér el a gonoszsággal semmit és nem lesz se menőbb,se népszerűbb,se több mint a többi ember sőt inkább kevesebb mint más ember.Ám úgy dönt hogy nem akarja hogy mindenki utálja és egy nap,mindenkire mosolyogva köszön,segít nekik és így barátokat szerez,hogy a sok rossz után hogyan?Nagyon könnyen.Bocsánat kérés,ami sok emberbe nincs meg,ami szégyen.Aki viszont egy veszekedés után be tudja ismerni,hogy ő hibázott és bocsánatot kér az nem lehet egy rossz ember.De sajnos akiről most én írok nem ilyen könnyű az élete,szörnyű családi állapotban él,szekálják az osztálytársai csak,mert még pár éve verekedett,veszekedett.De be kell ismernem én sem voltam jobb,nekem is voltak ilyen kitöréseim.Ám nem gondolná az ember hogy azért volt olyan mert otthon úgy bántak vele.És ezt ő máshol nem tudta kifejezni csak az iskolába.De ezt senki sem tudta csak a szüleink.Mióta én ezt tudom azóta elgondolkozom hogy így hogy lehet élni és mikor hallom hogy a szüleim valamin összevesznek mindig elszomorodok mert félek hogy nekem is olyan életem lesz mint annak a szerencsétlen lánynak aki semmiről nem tehet .Nem tehet arról hogy ilyen családba született,nem tehet róla hogy,ilyen a természete.Egyszerűen senki nem tehet róla.Így kell elfogadni az embereket.Ha egy családban egy-egy veszekedés becsúszik hetente nem kell elkeseredni mert ez normális dolog.Ám az hogy az anya és a lánya veszekszik minden hét minden napján az már beteges.Nagyon sajnálom azt a leányt.De sajnos nem tud rajta segíteni.Látszik rajta hogy fáj neki amit az anyja tesz,látszik rajta hogy nincs édesanyja aki rendesen nevelné.A fele életét a mamájánál tölti.Ez a jegyein is meglátszik nem mondom hogy mindenből bukásra áll nem,nem tökéletes a bizonyítványa de nem a legrosszabb.És igen ő nem kap normális nevelést,nem fogják a kezét,nincsen sok barátja de ő a jó fele változik.Ám nem ez a szégyen hanem az ellentét,hogy vannak szüleik nem váltak el,ha meg igen akkor a mostoha nem valami igazságtalan mesebeli boszorka.Rendes család,szép ház,szerető szülők és mégis a rossz irányba fejlődik hogy "menőbb"legyen.Ám lehet hogy van egy közösség ahol az is de a háta mögött mindenki utálja,szidja.Nekem nem az a bajom hogy ő ilyen hanem az,hogy a barátomat is magával húzza és én sírok emiatt.Mert mikor mi ideköltöztünk ahol lakunk,akkor megismerkedtem egy fiúval 3 éves voltam és megtanultam hogy milyen egy igaz barát szeretete.Egy ovis csoportba jártunk,majd pedig egy osztályba.És vele bármit megoszthattam,mindig segített bármi történt,mellettem állt mikor a barátnőmmel összevesztem.Lehet,hogy néhányan azt gondoljátok,hogy én egy lányról beszélek pedig nem akit megismertem 3 évesen ő egy fiú volt.Azért is voltam boldog hogy van egy fiú barátom aki több mint egy barát de kevesebb mint egy szerelem,bár nem is akartam hogy szerelem legyen belőle.Már több mint 10 éve barátok voltunk mikor bevallotta hogy szerelmes belém,de van egy másik lány is aki tetszik neki rajtam kívül és én mondtam neki,hogy akárkit választ mindig mellette leszek és a másik lányt választotta.És elkezdtem félni hogy elveszítem,mert mikor szakítottak megváltozott,de a rossz irányba.Azóta nem beszéltem vele normálisan.Oké ez még így érthető,égő ha egy lánnyal kedvesen beszélget.De az,kibeszél és egy csettintéssel széttöri a barátságunkat.Azóta nem bízom meg a fiúkba,mint barátba.Félek,hogy csak kiszedi a titkaimat és szét szórja a tömegbe.Visszatérve,nem az fáj,hogy már nem vagyunk barátok hanem az,hogy így dobott el magától.Ez fáj a legjobban.Na meg persze a barátnőim is rossz irányba fejlődnek persze nem mindegyik most épp csak 2-re gondoltam de az egyik nagyon pedig vele olyan sok szép emlékünk volt.És egy lány elrontja csak a puszta jelenlétével.Ha elhelyeznénk az osztályba egy kamerát a szüleik meglepődnének nem kicsit.Én meg szenvedek,egy picit bár most boldog vagyok.Mert megismertem egy fiút és nem mondom hogy beleszerettem de nagyon kedves és nagyon jó fej.És most boldog lennék ha nem lennék beteg.

~12.rész-Szerelem,mint átok~

Ezt a mondatot napok óta mondogatom minden egyes embernek.Már 10 embernek bíztos,hogy mondtam,hogy ha szerelmes leszek pofozzanak fel.Hát mit ne mondjak,jó sok pofont kapok,de jobb is lesz így.Nem kell nekem szerelem,hogy legyen valakim,mert itt vannak a barátnők,barátok,haverok akik megértenek és szeretnek.Hogy,mért döntöttem így az szerintem mindenki ért csalódás,sírás meg a szakítás utáni napok.Mindent elmondtam ezzel a 3 szóval annak aki már volt szerelmes.
Boldogan,együtt mászkáltok mindenhova és már nem tudod elengedni,csak vele azarsz lenni és mikor előszőr kimondja hogy szeret akkor csak hazamész lefekszel az ágyadra,és arra az egy gyönyörű szóra gondolsz.Majd ugyan ez lejátszódik az első csokkal is,csak akkor mégjobban mosolyogsz és csak mosolyogsz,mosolyogsz és ez van addig míg téged csókol és nem mást.Ezzel a szakításra céloztam.Ilyenkor minden elsötétül,nem akarsz de sírnod kell,legszívesebben lepofoznád és többet nem látnád csak sírnál,majd lassacskán rájössz,hogy a mondat amit anyukád mondott:"A szerelem áldás de egyben átok",hogy ami jobban passzol a szerelemhez az az átok szó.És megint csak sírsz,sírsz és sírsz.Ilyenkor senki még anyud sem tud megvígasztalni.
Egy emberre vágysz,de neki vagy a leg láthatatlanabb.Így van ez,kellesz neki csak az övé vagy,nem enged más fiukat a közeledbe csak magát,és amikor már nem az övé vagy,BUM már semmire nem vagy jó.

~11.rész-Szekálás,szekálásra halmozva~

Mit is mondjak.Bemegyek első nap első òra szekálás.2.ora szekálás,röhögés szokásos.Elmegyek elöttük hogy vissza sem nézek,de még jobban csinálják ha sírok ha nevetek.Ezem teljesrn idioták?Ja azok.Mindenkit rámuszítanak!Ez olyan gyerekes.Nem hiszem el,mért kell még 10 embernek beleavatkozni a szakításba?Basszus,a szerelem a szakítás 2 ember kapcsolata nem 12!!Ez olyan mintha abba szolnának bele,hogy mikor kérik meg a kezemet,vagy hogy kibe szeretek bele vagy épp az ellentétje.Nem kell beleszólni a MAGÁN ÈLETEMBE?Ha kell elmagyarázom mi az a magán élet,csak nekik.De míg ők szekálnak nekem itt vannak a barátaim,a családom akik szeretnetnek és felejthetetlen emlékeket szereznek nekem.Nélkülük összeomlottam volna,már rég.De valamire rájöttem!Megutáltam a szerelmet,a szivecskéket,a romantikus filmek elmennek de a csók az már un-do-rí-tó nem bírom,nem egyszerűen nem.Vagyis jo ha valaki megcsokókolna,tegyük fel,nem tudom mi lenne szerintem nem utasítanám el de,nem tudom ez egy titok marad.Nem szeretem a meglepetéseket,ha valaki titkolozik,ha tudom az igazat de az illető nem mondja meg!UTÁLOM.Na jo ezt a témát hanyagoljuk!Tiszta boldog voltam mikor hazaértem,mert végre nem kellett látnom az idióta fiuk,örömteli pofáját.

~10.rész-jól vagyok?~

A válaszomra a kérdés mindenképpen,nem.Nem vagyok jól,inkább roszabbul.Igen rosszabbul.Hogy mért?Mert mindenki kezd megutálni,na jo nem mindenki csak a "menci swag yolo"emberek,mert én vevesebb vagyok.Mert nem vagyok szép,nem vagyok,hibátlan.Ja és mert nem vagyok " menci swag yolo".Bocsánat hogy az emberek nem egyformák.Àm van egy másik ág,ami csupa vidámság,béke szeretet.Senki sem tudja azt a felemet elrontani amilyen a barátaimmal vagyok.SENKI!SENKI!Érzem,hogy az a részem újra önnmagam,aki szárnyak nélkül száll de mégis a földön van,megbántják de mosolyog érzem hogy visszatérek.Néha jutnak eszem e hülye kérdések Pl.:Ez a kapcsolat rossz volt nekem?És valamiért mindig oda jutok,hogy igen.Ez nem is olyan hülye kérdés.Az lehetséges,hogy ennyi idős koromba már megvolt(sajnos múltidő)az életem szerelme?Ne értsetem félre.Persze,persze lesz majd még pár szerelmem amíg megtalálom az igazit,de mégis,lehet hogy még a végén ő lesz az akivel tényleg "forevör" lesz.Ebbe belegondolni is nehéz,de most itt szenvedek egy fiu miatt,aki mellesleg bunkozik,és még egy jó 10-20 év és már boldogan,sikeresen élem az életemet.De jo is lenne!!Szoval lehetséges nem?Vele olyan kevés időt voltam együtt,pedig vele volt az egyik legszebb kapcsolatom.Szép kis 18 honap volt vele.Imádtam!De sajna elváltak utjaink.De nem szomorkodom a multamon.Viszlát múlt,szia jelen,várlak jövő.Szerintem ha megkapnám a könyvet amibe le van írva az életem én megnézném és végigolvasnám.Igen egyre jobban érzem magam,van ömbizalmam hála a barátaimnak!

♦9.rész-Egy új fény,az elsötétült világban♦

Nem csak a barátaimnak köszönhetem hogy nem roppantam össze,hanem azoknak az embereknek akik többet éreznek nálam mint barátok.Igen van aki szerelmes belém.Ez nagyon megnyugtat.Valakinek tényleg számítok valamit.Jó barátok vagyunk,és nem akarom elveszíteni egy szerelem miatt amit nem szeretnék.Egy hete szakitottam a pasimmal és nem akarok most kapcsolatot most az első a továbbtanulásom és a jegyeim sztán a szerelem és barátok,haverok és nem utolsó sorban a barátnőim.Egyet kérek hogy ne keljen még több embert elveszítenem szerelem miatt.Kérlek,nem akarok szenvedni boldog szeretnék lenni újra,had felejtsem el ami történt velem.Nem mondom hogy nem hiányzik ahogy megcsokol ahogy hozzám ér,persze hogy hiányzik és nem akarom elfelejteni de ha ennyire fáj akkor valaki vegye el tőlem nem kérek belőle.Na jo hülye lennék!Tudom hogy el fog jönni a szőke/barna/fekete/vörős herceg fehér lovon na jó nem az ó korban vagyunk jó lesz nekem a fehér moci is.És tudom hogy ő is ugyan úgy fog szeretni mint ahogy ő szeretett. 

♦8.rész-Barátok,bosszú,és sírás♦

Mire is mennék a barátaim nélkül??Tegnap sírtam,ma sírok,holnap sírok és ez nem változik.Mért kell egy beszélgetést megmutatni a fél iskolának?Még jobban szekálni fognak.Nincs rá megoldás hogy elkerüljem,ja de,átmegyek egy másik suliba!Mindenkinek jobb lesz úgy érzem.Senkinek sem hiányoznék.Na jó biztos,hogy a Lili belehalna ha most elmennék 7 és fél év után.Pedig az lenne a legjobb.És akkor hétfőn nem kéne bemennem és azt hallgatnom hogy én már a 3.ember szívét töröm össze,még a végén én leszek a szívkirálynő az "Egyszer volt,hol nem volt"-ból.Milyen világban élünk?Azt élvezik ha mások érzéseivel játszanak.De ha ő szakitott volna velem (amit ő nem tett volna meg,inkább szenvedünk mindketten)akkor is én lettem volna a hibás mindenért.Hogy mért?Mert mért ne!Mint ahogy említettem ezt élvezik akár hobbinak is nevezhetném ennyi erőből.Csak azt nem tudom hogy nekik mért jó ha mindig sírok,nem eszek rossz a kedvem?Mért?Erre még nem tudtam rájönni.Barátok nélkül már összeomlottam volna lelkileg.Nincs sok ember akiben tényleg bízhatok,de akikben mégis,őket igazán megbecsülöm és nem engedem el könnyen őket.Köszönöm nektek!Szeretnek benneteket! ♥♥♥