♦24.rész-Szép kis szombat♦

Esik az eső...én meg kinn ülök az ablakban és az esővel együtt sírok.Sírok,mert rossz napom volt,sírok mert rossz hétvégém volt.
Amit érzek azt felvállalom.A fiú akit szeretek/szerettem,még nem tudom eldönteni,más lánnyal jött össze az nap mikor megismerkedtek.Értem én,lehet,hogy az a lány szebb,okosabb,jobb nálam de akkor ne játsszon az érzéseimmel.
Mikor megtudtam,hogy összejött vele nem akartam sírni,mert egyrészt túl drága a smink másrészt pedig mert nem szerettem volna a kicsik előtt és nem szerettem volna,hogy ők vigasztaljanak.De aztán mindent elmondtam nekik és utána már megértették,hogy mért is szomorodtam el mikor megtudtam a hírt.
Mivel ez az egész szombaton volt,ezért az egész hétvégém rossz volt.Na jó annyira nem is.Ez volt a szomorú része!
Újra Budapesten voltam Táncháztalálkozón.Jó nap volt!
Korán indultunk...de mikor Pest fele vettük az irányt akkor mindenki feléledt néhány felestől (persze csak a felnőttek)és elkezdtünk a buszon táncolni,bár a fordulásnál bajban voltunk mert nem volt elég hely és amikor kanyarodott a busz akkor dőltünk mind a négyen.
Mikor megérkeztünk és helyet kerestünk magunknak akkor egy csaj megdicsérte a nyakláncomat...bár lehet,hogy csak a pattogatott kukoricából akart.Mikor este már a folyosón csöveltünk énekeltünk a kicsi pasim mellett ülve és nevettünk.Egy bácsi odajött hozzánk megdicséri,hogy milyen szépen énekelünk,jön a biztonsági bácsi is és ő meg elkezdett táncolni.Nagyon jól szórakoztunk már kezdtem elfeledni a szerelmi csalódást erre jön a fiú aki tetszik az új barátnőjével.Mi meg a lányokkal elkezdtünk köszöngetni a fiúknak,hogy elfelejtsem a bánatot!Vicces volt,fenn a nagy teremben ment a gála telt nézőtérrel mi meg lent eszünk és táncolunk ahol megy az élet.
Hazafele mellettem ült az új pasim(nem baj hogy két évvel fiatalabb,de amúgy nem járunk csak aranyos volt)a lányok nem hagyták békén,mert felelsz vagy merszeztünk és meg kellet puszilnia,és ölelnie.Majdnem elaludtam ezért a fele utat végigálltam (nem mintha egész nap álltam volna de nem baj).Aztán egy régi barátom az ölembe ült és beszélgettünk.Aztán lassacskán hazaértünk,mikor beléptem az ajtón öcsém a nyakamban...könnyek a szememben.
A buszon mindenki aludt...még a fiú is akit szeretek vagy szerettem (még nem tudom)a picik letámadták és az ölébe aludtak...Ágika és a Dani a fiún,fiú az Ágikán,Panna a Danin aludt.Aranyosak voltak.Én meg a pici pasimon és a barátomon is aludtam,vagyis csak próbáltam,sikertelenül.
Én is ott akartam aludni ahol az Ágika vagy a Dani de rájöttem,hogy barátnője van így kihagytam!
De elég rövid volt a szoknyája a csajnak.Barátnőmmel kibeszéltük és ugye ott volt az egyik táncos tárunk is és egyszer csak megszólal:"Jó a lába!!"
De amúgy nem sértegetni szeretném a lányt de,vagy direkt csinálta vagy tényleg ilyen de ugye van a belső lábas és a külső lába tánc és ugye ez belső volt de ő az ellenkezőjével lépett.Ott mondta neki a barátnőm hogy:belső Belső,BElső,BELső,BELSő,BELSŐ de nem értette meg.Jaj és olyan gyengéden bánt vele,mint valami porcelán babával.
Még délben,asszem bélben állok a büfénél,hogy veszek egy ásványvizet,várom hogy kiszolgáljanak és mellőlem jön egy férfi hang.25 éves lehetett a srác 2 méter magas és megszólal:
-Hello girl(mert ugye bár angol volt)-nem válaszolok
-Hello girl What's your name,baby?
Nem válaszoltam neki...de már ott tartottam,hogy lepofozom,csak remegett a lábam a kezem és mindenem.Utána még kétszer láttam.Egyszer jött mögöttem és egyszer mikor mentünk sétálni pont szembe jött velünk és hát elkezdtem ott takarni az arcomat,mert ahányszor megláttam remegett mindenem.

♦23.rész-Fiú-lány barátság♦

Ki mondja,hogy fiú és lány között nem lehet barátság??
Nincs megszabva,hogy a fiúk csak a fiúkkal a lányok meg csak a lányokkal barátkozhatnak és ha már összekeveredik a kettő és fiú-lány barátság keletkezik akkor már jönnek az oltogató beszólások,hogy fiú és lány között az egyik fél mindig többet szeretne mint barátság.De engem ez nem érdekel!Igen is mi barátok vagyunk és ezt senki nem ronthatja el,mert nekem nagyon is fontos ez a barátság és ha tönkre menne én szerintem többet egy fiúban sem bíznék meg.
Gondolom nincs sok olyan barátság ami életre szóló de talán a mién az az.Kicsi korunk óta ismerjük egymást és eddig csak egyszer vesztünk össze.A szüleink is jóba vannak és ezért megbíznak bennünk,így elengednek vele sétálni mert tudják,hogy vigyáz rám ami nagyon nagyon nagyon jól esik tőle.Vele mindenről tudok beszélgetni és megért bármi történik és ez fordítva is így van.
Mivel elég régóta "együtt éljük az életünket"ezért sokat vagyunk együtt.Régen sem volt másként.Nyáron majdnem minden délután vele lógtam:fociztunk,bringáztunk.
Focizás...istenem mennyire jó volt.Megtanított mindenre és mikor jött át kihívni és hozta a focilabdáját akkor már tudtam előre,hogy olyan ruhát kell felvennem ami koszos lehet,kilyukadhat,mert esni-kelni fogunk.De ezt akkor még megtehettük,mert akkor senki nem súgott össze a hátunk mögött,hogy:"Ezek a gyerekek milyen mocskosak!!"De most,mostanra már ez megszűnt.Persze most is focizunk de nem úgy hogy mocskosak legyünk és tiszta seb legyen a lábunk.
Az a baj,hogy annyira sürgettük a gyerekkort,és fel akartunk nőni,de most már inkább visszasírjuk ezeket az időket.A délutáni alvást,hintázást minden délután hazafele az oviból vagy suliból,és ami talán a legjobban hiányzik az az,hogy mikor apa vagy anya kijön elém a sulihoz vagy az ovihoz és mindent elmesélek nekik ami történt velem.
Na igen...egy kicsit eltértem a témától!!
Szóval szerintem igen is létezik fiúk és lányok közti barátság és talán még az is lehet,hogy jobb is mint egy lány barátsága.Nekem mind a kettő barátság tetszik és mind a két barátságot ugyan úgy szeretem...és vele együtt ezt a két embert is akik segítenek átvészelni azt az időszakot mikor mindenki utál és ők ki állnak mellettem!Köszönöm ♥♥♥

♦22.rész-Hello Budapest♦

Na igen...a cím már pár embernek árulkodhat,hogy Budapesten kirándultunk.Az osztályunk fele és ugye még az évfolyamtársaink is.Összesen 32 "falusi"gyerek (kettő kísérő tanárral) beszabadul Pestre és csak kikerekedett szemekkel nézik azt,hogy az ő "falujuk"ehhez képest semmi.Ilyenek lehettünk kívülről azoknak a helyieknek akik ha piros a lámpa de nem jön semmi átmennek,lökdösik egymást a metrón,buszon,plázában sőt még az utcán is.Nekem nincs bajom a Pestiekkel csak én kisvárosi lányként egy óriási modern városba azért fura volt.
5.29-kor indult a vonatunk.Vittem maggammal a kis párnámat és a barátom(nem úgy barátom mint pasim)ölébe vállán pihentem.Egy picit sem érdekelt minket az,hogy mindenki azt mondja,hogy mi járunk.
Mire kényelmesen elhelyezkedtem jön a néni és átszállásra kényszerít minket.Busszal utaztunk egy jó fél órát aztán megint vonattal.Ott már a barátom pulcsiába mászkáltam (bár igaz,hogy reggeltől estig abba voltam).Lécső...ami mozok...wow *-*.Nem ám már voltam mozgó lépcsőn.De azon,azon csak 2x mentünk végig.Majd megint buszozás...majd lépcső...sok,sok lépcső.És az uticél:Magyar Nemzeti Galéria.Még van mit tanulnom a festézhez.Átmentünk a Lánchídon majd végre metróztunk.Na igen nem úgy sült el mint terveztem...egy csaj ott elkezdett morogni nekünk a "pasimmal"hogy,mért nem tudjuk megvárni míg leszállnak.Hát...felrugtam volna.De nem tettem.Volt egy átszállás de végül megérkeztünk a Láthatatlan kiálításra.Nekem nagyon tetszett és mikor megláttam a vak embereket,hogy nekik nem omlott össze a világ,mert elveszítették a látásukat vagy épp úgy születtek.El sem tudom képzelni melyik lenne a rosszabb nem látni,hallani,beszélni...mindegyik szörnyű lenne de talán a vakság lenne a leges-legszörnyűbb.

A kiálítás nagyon tetszett.Különféle szobák,helyek voltak berendezve:előtér,konyha,fürdő,nappali,egy utca,faház,erdő,és egy kaszinó is.Minig a barátnőm és a barátom vállát fogtam és hát engem is keresett sok ember,mert mikor kiértünk mindenki nevetett hogy milyen a hajam.Mindenki a fejemet találta meg előszőr.Egy beszóláson szakadtam:

Én kérdezem:Ki vagy?-és megfogtam a vállát.

Jön a válasz:Anyád-és mindenki nevetett.

Valahogy mindig fiúk mellé kerültem de nem értem hogy mért.

Mikor mentünk a plázába láttuk "Szalai Ricsit"aki igazándiból nem is ő volt csak egy hasommás.Sajnos.

Irány a pláza.Sok minden vettem:vettem Tattoo cookert,aztán elmentünk enni.De sajnos közben elhagytuk a "bátyámat"de asztám az anyukájával volt és míg mi ebédeltünk addig ők beszélgettek és visszatértek.És aztán és a bátyámmal mentem vásárolni.Tudjátok,egy fiúval sokkal jobb a vásárlás mint lányokkal.Vele elmentünk hajpántot venni a Dm-be,Rossmanba,H&M-be.Nagyából mindenen feleztünk.De egy dolgot nem sikerült neki venni egy kislabdát.De én vettem napszemcsit,pénztárcát.Mint valami idióták úgy mászkáltunk a boltokba.Bár ezt már megszoktuk egymástól.Hamar elment az idő,de sokat hülyültünk.Aztán utaztunk vissza a vonatállomáshoz.Mellette ültem a vonaton.Hazafele a lábam az ölébe volt és úgy utaztunk míg a hülye osztálytársunk meg nem lökte miközbe ivott és félrement az innivaló és a pulcsijára a lábára és az én lábamra burult.Jó kis út volt...kivééve az,hogy nagyon fáradtak voltunk és a vonaton mikor utaztunk haza akkor esett az eső és sötét volt.Csak bámultam ki az ablakon és csak arra gondoltam hogy mért ilyen nehéz a szerelem.Tetszem neki de közbe egy lányt nem tud elfelejteni...ez most hogy van?Ezen az egy kérdésen gondolkoztam.Már majdnem elaludtam mikor a barátnőm elővett egy áletmentő "Tuc"-ot és onnan az utolsó 30 percben felpörögtünk és csak röhögtünk!!

♦21.rész-Tavasz♦

Miközben ott kinn süt a nap és az osztálytársaim,barátaim bandáznak,szórakoznak én addig itthon ülök zenéket hallgatok,é rajzolok de ami a legszánalmasabb,hogy telefonon beszélgetek a barátnőmmel.A legjobb esetben nyitott ablaknál ülök és szellőztetem a fejemet.Nézem ahogy mások

boldogan élnek és örülnek a tavasznak.Én is örülök neki csak én nem mutatom ki,mert mikor reggel boldogan kelek azt elrontja az,hogy bemegyek az iskolába és jönnek a sértő szavak.Ma például ez volt a első amit a fejemhez vágtak:"Rohadjon ki a lelki világod!"

Aztán jött a következő.Kihívott a tanár mikor megnézte a dolgozatomat és mikor megyek ki akkor ott ordibálnak,hogy:"Puskázott","Remélem írtál bele megint egy jó hülyeséget amin megint nevethetünk"És ezen is nevettek,nevettek és nevettek.Nagyon rossz érzés volt,de már megszokott.Én legalább nem hordom a hét minden napján ugyanazt a pulcsit heteken át,nem húzom le combig a nadrágomat,nem ölelgetek minden fiút akivel összefutok a folyosón.Fogjuk rá én normális életet élek,nem vagyunk hű de gazdagok,sem nagyon szegények.Én nem bántottam őket ők meg minden áldó nap szekálnak,beszólnak.De innentől aki beszól...visszaszólok.Így legfeljebb csak azt kell hallanom hogy a "haveroknak"kibeszélnek hogy én hogy merek beszólni egy "menő gyereknek.Eddig én voltam "apuci pici rózsaszín felhő hercegnő"-je,de most fordult a kocka és nem fog érdekelni ha beszólnak,mert úgy vagyok vele ha beszólnak:Beszóltál?Oké akkor látom a te életed csupa unalom ezért foglalkozol az enyémmel és ez neked örömet okoz! :) 

Ja igen és a legfőbb különbséget kihagytam köztem és köztük:én legalább nem cigizek és nem ölöm meg magam azért hogy menő legyek.Na ennyi!! :*

                                                                                                     

♪20.rész-Gyere vissza♪

“Boldogság gyere haza,már nagyon hiányzol„
Csak ennyit kérek,mert visszatértek a szomorú napjaim.Kezdem a legelején.
Mikor jön egy új barát,akkor egy régi elmegy.Így van ez,így is marad.És te vagy az aki órákat sírsz és azon gondolkozol mit kellett volna másképp csinálni,hogy hozhatnád helyre...hiába nem jut semmi az eszedbe.És egy nap mikor csak ketten vagytok és csak egymásra számíthattok végre kibékültöl és együtt nevettek.De innentől mégjobban oda kell figyelni,hogy amit teszel az neki rossz vagy jó.
Szerelemről álmodoztam,de most...most csak boldoságról.Ki szeretnék szeretni belőle de nem megy.Sokan mondták,hogy “Sok sikert,de nem fog sikerülni,hacsak nem beleszeretsz másba!„De nem szeretnék mást...vagy őt vagy senkit.Segíts most abba,hogy elfeledelek.Ezt kérem...de ezt te magadtól megteszed.Ám most érzem hogy mennyire fontos nekem,mert el szeretném feledni de nem megy,mert a szerelmi kapocs erősebb,mint a baráti.És az a baj,hogy én nála állok sorba mikor sok embernél várakozás nélkül első lennék.Sokszor kapok üzeneteket a tipikus “Szia.Tetszel.Járunk?„ módon.Mi olyanok vagyunk,mint a dominó van aki belém esett,én beléd,te lehet hogy másba.Ezt kell szeretnem.Én szerettem bele,egy szerv átültetés kéne a te szíved az enyémbe,hogy tudd,hogy mennyire is szeretlek.
Osztályom,vannak barátaim akik mindent elmondanak nekem.Csak annyit, hogy ne a hátamnak hanem a barna színű szememnek.Tudjátok ők is kíváncsiak lenének arra,hogy mit gondoltok rólam mert a hátam már únja...
És nem csak ő hanem én,a barátaim,a családon és mindenki más mert szenvedni látnak.Mikor titeket bàntanak, szekálnak nem szólok semmit csak mélyen a szemetekbe nézek és látom benne,hogy mennyire rossz nektek is.És ilyenkor csak egy kérdésem lenne hozzátok:Ha neked ilyen rosszul esik,akkor te,mért csinálod másokkal.