♦6.rész-szakítás :( ♦

Vége ki kellett mondanom!Már tegnap óta csak sírok.Mit is tehetnék mást?Hogy mért,hogy hogyan,hogy mikor történt,ezt elmondom.Akkor kezdem a történetet.Nagyon haragudtam mert megint megsértődött rám,és ezen el kellet gondolkodnia.És közöltem vele hogy nem lehetünk sok időt együtt.Ez elég rosszul esett neki.És kimondtam hogy vége van.Ilyenkor eszedbe jutnak a vele töltött idők,az első csókoltok,az első pillantás mikor megláttad,az első pillantás mikor már szerelmesen néztél rá,mikor megölelt hozádért az a gyengédség,minden ami szép volt és vele történt eszedbe jut és amint kimondod azt a szót,SZAKÍTOK!,hirtelen előtörnek belőled az emlékek és többet nem mennél ki az utcára,nem mennél suliba,dolgozni,nem ennél nem innál csak sírnál bezárkózva a szobádba reggeltől estig és csak az emlékekre gondolnál.Ilyrenkor jól jön egy szerető ölelés,egy csajos délután a barátnőddel.Én már csak tudom nekem itt van a legjobb barátnőm,a haverjaim barátaim,és tudom hogy számíthatok rájuk.Még az exem unokatesójára is számíthatok mikor azt hinné az ember,hogy ellened fordul és hirtelen rád ír hogy "szia"és te máris azt hiszed,hogy most ő lesz az első aki leordítja a fejedet.Pedig nem hanem ő lesz az első aki azt mondja"Számíthatsz rám!"Ez az érzés olyan mit egy lány csak álmában érezhetett a beszélő kutyája iránt!És mikor ez megtörténik legszívesebben a nyakába ugranál és megölelnéd.Én nagyon jól tudom hogy ez van,mert ismerem az érzést.De ezek a dolgok sajnos nem változtatnak azon hogy mennyire fáj az,hogy többet nem lehetek vele,nem csókolhatom meg,nem ölelhetem,nem foghatom a kezét,hogy nem érhet hozzám.Hihetetlen hogy egy szó megváltoztathat mindent,egyetlen egy szó.Senki sem érezheti azt amit ilyenkor te érzel.Még ma is sírok,holnap is sírni fogok.Mert igen is fáj és ezen senki nem változtathat még a legjobb barátnőd sem.