♦25.rész-Csak álom♦

Csak álom,hogy ne utáljanak minden ok nélkül.
Csak álom,hogy ne sírjak minden nap.
Csak álom,hogy ne legyek szomorú bárhol vagyok.
Csak álom,hogy ne csak álom legyen hanem cél.
Azt szeretném,hogy azok az emberek akik utálnak eltűnjenek végre az életemből és ne keserítsék meg a napjaimat.Lassan talán elérem azt amit elterveztem.

Sokat sírok,de ezt kevesen tudják,látják de ez nem is baj addig is nem kérdezgetnek,hogy minek?Ezt a kérdést én is sokszor felteszem magamnak.Olyankor csak bezárkózom a szobámba és nem engedek be senkit.Zenét hallgatok vagy olvasok.Néha mikor megyek haza a suliból érzem,hogy már nincs energiám másnap bemenni...de 2 dolog ami azért küzd,hogy igen is végigcsinálom és ez pedig a család és a barátok.♥A családdal lehet,hogy szoktunk veszekedni de feltétel nélkül szeretnek.Jól esett hogy ott voltak a fellépésemen és végignéztek és a legtöbben megvárták míg átöltözöm rendbe szedem magam és kimegyek és megdicsérnek vagy valami.Ezt a 3 éves unokatesóim is megtették de a keresztapám nem.Még egy üzenetet sem küldött,fel sem hívott.Vártam,hogy este hívjon vagy,hogy másnap feljöjjön hozzánk és személyesen dicsérjen meg....de azt sem tette meg.
Barátok...örülök,hogy ők vannak nekem lehet,hogy nem sok van de bennük legalább megbízom.A legjobb barátommal(fiú)lassan már minden nap együtt megyünk.Tegnap reggel beszóltak neki,hogy ő "csajozik".De mondta hogy csak szomszédok vagyunk,de nem mertem neki mondani,hogy nekem ez több,én mint barát úgy nézek rá.
A szerelem kapcsán már nem vagyok ilyen szerencsés két hét után először megláttam majdnem elbőgtem magam nem tudtam a szemébe nézni azok után amit tette.De ő írt rám az elmúlt 4 napban kétszer is....úgyhogy már komolyan nem értem a fiú logikát.
Álmaimban is csak ő jár a fejemben,így elég nehéz elfelejteni.De próbálkozom hacsak nem összejövünk,de ez az álom már egy ideje kihalt.De a szívem azt súgja,hogy ne adjam fel lehet hogy azért is álmodtam ezt amit álmodtam!!
Csütörtöki nap volt és vége voltak az óráimnak.A barátnőmmel jövünk ki a suliból erre kinn áll a szerelmem rózsával a kezében.Barátnőm hallom hogy elkezd kuncogni a hátam mögött hátranézek és mosolyog.Előre kapom a fejem mind a ketten mosolyognak.Gondolom magamban ezek összebeszéltek és végre megszólal és átadja a rózsát bocsánatot kért,megfogja a kezem közelebb lép hozzám és.....megszólal az ébresztő.
Csak álom...pedig élethűnek tűnt...és pont akkor nem kívántam a Children of Distance zenéjét ami már nálam beteges!Próbáltam vissza aludni de nem jött vissza az álom.Egész nap gondolkodtam,hogy ez jelenteni akar valamit vagy csak én voltam olyan hülye és pont ezen a napon időbe felkeltem a hülye ébresztőre.Pedig biztos vagyok benne,hogy megcsókolt volna.Talán egyszer majd megcsókol valóságban de addig is csak álom marad nem úgy,mint annak a csajnak aki az ország másik felébe lakik és nem is járnak csak ráhajtott a pasimra aki még nem is tudja hogy a pasim...csak az én képzeleteimben.